Több dologról akartam írni, de egyszerűen nem tehetem, hogy elsőként ne a misztikus kihajtással foglalkozzam.
Már
be volt nekem harangozva, hogy most két kezelésnek egymás után kell
jönnie, két napnál több nem telhet el a kettő között, mert kihajtás
lesz. Húha, na, gondoltam, össze kell szednem magam! Egy kihajtás azért
mégiscsak valami.
A dolog azért nem ennyire misztikus mégsem.
Az
első kettő után a harmadik „kezelésem” egészen másfajta volt. Na jó, a
rázatást leszámítva. Tudod, azon úgy ráztam kicsit, húsz percig kicsit.
Sőt, most már egészen tudatosan ráztam, vagyis feszítettem, lazítottam,
figyeltem, hogy milyen testhelyzetben melyik izmom feszül, melyik tart
ellen. Na, így elvoltam egy darabig.
Aztán egy ágyra kellett
feküdnöm, és Szilvi telerakta a pocakomat és a combom belső felét kis
izékkel, amikből még kisebb izék álltak ki. Magyarul áramot vezettek
bele ezekbe a kis elsőnek felrakott tappancsokba. A tapancsok
stimulálják a zsírréteget, amit aztán a misztikus kihajtás során majd
ki is kell hajtani, ami egyszer csak kiürül belőlem, teljesen
hétköznapi módon, ahogy minden más is.
Na, a stimulálás kis rezgés
volt, hol erősebben, hol gyöngébben, néha nagyon viszketett a hasam, de
hát nem lehetett ott macerálni semmit. Igazából kellemes negyvenperces
pihenés volt az én részemről, amikhez kaptam szép színes női
magazinokat is, ezekben ismét voltak sikersztorik fogyásról (ezekről
majd később). Aztán Szilvi megkérdezte, hogy meddig is érek ma rá. Mert
ha még tudok maradni egy fél órát, akkor megcsináljuk ma a kihajtást.
Hát szuper! Én már kíváncsi voltam erre a dologra, úgyhogy beáldoztam a
délutánból még fél órát, és lehullt a lepel!
következett megint egy mentolos illatú hűsítő krémmel, azt hiszem,
azzal, amivel a főzés előtt betekerték a lábamat. Ezután nejloncsizmát
kaptam, és arra egy hatalmas vásznas csizmát húztak. Na, hogy néz ki a
nyári Mikulás? Hát mint én, pont úgy! Ez a csizma egy gépre lett
rákötve, időnként felpumpálta a boka, a vádli, a térd és a comb körüli
csizmát, jó szorosra, majd elengedte, így ment lentről felfelé.
Tényleg, mintha kipumpálná a lábamból a valamit. Ezzel így elvoltam
húsz percig.
A magyarázat is nagyon egyszerű, az elektromos
„hascsikivel” ugye stimulálva, vagyis fellazítva lettek a kis
zsírsejtek, a csizmával pedig a fellazult sejtecskéket késztettük
megmozdulásra, jöjjenek már ki abból a lerakódott helyzetükből, és
tűnjenek el onnan azonnal.
Este nézegettem a combom, szebbnek láttam, esküszöm.