Milyen is a lápi lidérc?

2007 július 5. | Szerző: RedCat |

Jaj, hát nagyon izgis dolgok történnek velem… Tényleg, osztom a véleményt, miszerint azért élünk, hogy tapasztaljunk. Mondjuk, néha gyáva vagyok bizonyos tapasztalásokhoz (teszem azt zsírban sült csótány elfogyasztása salátaágyról, na ne, kígyósimogatás, úgyszintén). Szóval vannak tapasztalatok, amiket másokra hagyok. De esküszöm, lápilidérckedni igazán vágytam már.
Na jó, a lápi lidérc kölcsönszó, kedves szerkesztőkolleginám emlegeti időnként, de mivel az ő metódusába nem illik, nekem meg pont passzol, hát így jellemezném a legutóbb történteket.

                       

Éreztem, hogy valami nagy dolog fog történni velem, amikor egyszerre Szilvi és Bea is elkezdett sürgölődni körülöttem. A szokásos rázatót is hagytuk a végére, mert valami nagy dologra készültünk. Lipora (van ennek hosszabb és szebb neve is, de azt hiszem, úgyis maga a dolog leírása fog beszélni a név helyett). Szóval ahol eddig a hascsiki volt (tudod, a kihajtás előtti elektromos stimulálás), ott most nagy készülődés kezdődött. Bea a mellemtől a térdemig bekent egy kék, tán óceánszínű zselével. Effektív kék lettem. Ezek után igyekeztem ügyesen feltornázni magam a kezelőágyra, ahol már két széles gumin kis szivacspárnák voltak, szám szerint négy. Kettő a popsim, kettő a derekam tájára belőve. Na, ilyen párnácskából még vagy, ha jól emlékszem, tán 20-at kaptam magamra, mondhatni a legkritikusabb területre. Aztán a két lány bámulatos ügyességgel dugdosta a párnácskákba a rendelkezésre álló színes elektromos izéket, van valami logikája is a dolognak, mi mi mellé nem kerülhet, de ezt végül is bőven elég nekik tudni.
Aztán becsomagoltak nejlonba, és megkezdődött az áramozás. Mondták, hogy nem lesz túl kellemes, viszont annál hatékonyabb, szinte a legesleghatékonyabb, gondolom, a magamfajta súlyúaknak. Szóval a hascsiki helyett szinte testcsiki kezdődött fél órán át. Igazán lehet bírni. Egyetlen pillanat volt csak, amikor kicsit kellemetlenül éreztem magam, amikor a hátamon egymás fölött levő három elektróda hullámszerűen csípett egyet. Aztán utána már igazán semmi extra nem történt. Ez tényleg az az állapot, hogy fekszel és fogysz…
Amikor a szivacsokat leszedték rólam, akkor kockás lápi lidi lettem, mert a szivacsok alatt fehér lett a bőröm. És akkor el is mondom az egész lényegét.
A kék zselé fogyasztókrém, zsírégető, azt hiszem. Ezt pedig a bizonyos tényleg bazira kritikus helyeken az áram segítségével még mélyebb rétegekbe tudják bevinni. A hatékonyságát növeli az elektromos kezelés.
És hogy egy kicsit mondjak valami kis eredményt is, kilókban nem kifejezett a csökkenés, ezt be kell látnom, viszont valahogy máshogy rendeződnek a dolgok. Szóval hogy lötyög rajtam néhány darab. Na, azért minden még nem… de haladni kezdtem talán…