Legyen hétfő!

2007 június 19. | Szerző: RedCat |

Az első kezelés legyen hétfő! Vasárnap még belenyalakodtam egy hideg
gyümölcslevesbe, de már szigorúan tejszínhab nélkül. Hétfőn reggel
becsomagoltam egy kevés sült pulykamellet ebédre, hozzá egy kis sajtot.
És reggelire benyomtam egy kis natúr joghurtot, persze csak azután,
miután lehörpintettem a napindító  limonádét, egy pohár
ásványvízbe facsart citromlével.

Szilvivel már ismerősként
üdvözöltük egymást. Adott egy úgynevezett kezelőruhát, amit nagyon
jólesett felvennem ebben a hőségben, egyszerű, kellemes viselet, fehér
pamutanyag mell fölött gumírozva. Kaptam egy egyszer használatos
papucsot is, és már indultunk is. „Megyünk a rázatóba”, mondta Szilvi.
Tíz percig a tízesen kellene rázatnom, de első alkalommal még csak
melegítsünk be az ötösön.

Szóval van ez a gép, olyan, mint egy
futópad, csak nem lehet rajta futni, ahogy ráállunk és bekapcsoljuk,
elkezd rángani erősen, annál erősebben, minél magasabb fokozatra van
állítva. És ráng, és ráng. Közben lehet női magazinokat olvasgatni,
olyanokat, amikben például fogyis sikersztorik vannak. A gép ráz,
mutatja az időt, közben lehet különféle pozíciókat váltogatni, szóval
rém mókás a dolog. Arra jó, hogy felrázza a keringést, a vér- és
nyirokkeringés aktivizálása után egy egészen nyugis helyre lépünk be.

A
kapszula formájú valami az infraszauna elvén működik, azzal a
könnyebbítéssel, hogy a fejünk nincs a forróságban. Fejtől lefelé
viszont a testünk „dolgozik”. De nem azonnal. Először is Szilvi egy
egyszer használatos bugyit ad, aztán bekeni a combomat, a popsimat, a
hasamat egy krémmel, ez majd segít a méregtelenítő folyamatok
megindításában.

(Itt a képen, nem, ez még nem én vagyok, de a gépet legalább meg tudod nézni, hát ilyen…)

Sőt
a lábamra még hűsítő fáslit is kapok, mert bizony visszerek dudorodnak
itt-ott, és hát vigyázni kell. Rám is, ezért óvatosan „csak” 65 fokkal
kezdjük a menetet. Kapok relaxálózenét is, és bepácolva befekszem a
kapszulába. Nejlonba burkolnak tetőtől talpig, a nyakamon egy
törülköző, és elindul a 30 perces visszaszámlálás. Az elején még talán
fáztam is, annyira hűsített a kenőcs, aztán az utolsó 5 percben már
türelmetlenebb voltam. Vártam már a végét, hiszen bár jött az arcomra a
hűsítő levegő, azért akkor már éreztem a forróságot.
A fél óra leteltével Szilvi a gépet egy kicsit kiszellőztette, aztán 30 fokon még egy negyedórára visszaterelt.

Ennyire
még sose izzadtam, mint amennyire a kapszula után csatakos voltam, meg
el is fáradtam. Határozottan jólesett üldögélni a kanapén, ásványvizet
iszogatni, miközben megbeszéltük a következő időpontot.
Az utcán hazafelé lépkedve határozottan vékonyabbnak éreztem magam…