Budapest, 35 fok árnyékban

2007 június 20. | Szerző: RedCat

Melegrekordok
dőltek a pesti aszfalton, de mit nekem forróság, indultam ismét immár a
második kezelésre. Ásványvizes flakonnal a hónom alatt gondolatban
grimaszoltam a csokiboltnak, aztán beléptem a hűsbe.

Már
otthonosan, bepakoltam a kapszulás szobába a holmimat, vettem a
kezelőruhát, és mentem rázni. Most húsz percre, de már nem a kezdőknek
szánt alacsony fokozaton ám. Szépen lassanként fölkapcsolgattam a
turbót, míg aztán kilencen pörögtem az első tíz percet. Valami miatt a
tízes nem esett jól, pedig hát a kilencestől csak egy kis kattal több.
Aztán azért az utolsó öt percet már hagytam a tízesen pörögni. Húúú.
Pedig igazából nem is csinálok semmit, vagyis hogy mégis, a rázkódás
miatt az izmok ellentartanak, feszülnek, dolgoznak. Ezért aztán a tíz
perc másfél órás intenzív mozgásnak felel meg, tudom meg Szilvitől,
miközben megmér, a kezelőlapra bevési az adataimat, aztán bepácol újra,
hogy utána a kapszulában „jól meg is főzzön”.
Odakint az utcán már
negyvenhez görbül a hőmérő. Arra gondolok, hogy talán jobban esne, ha
havazást látnék kint az utcán, de hát a légkondi hűsít, mondom
magamnak, úgyhogy befekszem a nejlonban a kapszulába. Azt még nem is
mondtam, az ágy alattam enyhén remeg, vibrál, ettől aztán fullos lesz a
relaxáció.
De ez sem könnyítette meg a dolgomat, és bár Szilvi és a
váltótársa, Bea is többször bekukucskáltak, hogy minden rendben van-e,
és igazából rendben volt, mégis nagyon lassan mentek a percek, nagyon
meleg volt, nagyon izzadtam, az orrom hegyén is gördült az
izzadságcsepp. Úgyhogy szinte ujjongással fogadtam Beát, aki ezúttal
kiszedett a forróságból.

Kivoltam,
mint a liba. Azt hiszem, erre ezt lehet csak mondani. Arcom pirosra
melegedett, hajamban csatakokban az izzadság, sminknek már emléke sem
élt az arcomon. Erre mondja azt kaján képpel a kollégám: Ja, a
szépségért… Na de ennyire?

Viszont a gatyám, na, az határozottan kezd nőni derékban…

Legyen hétfő!

2007 június 19. | Szerző: RedCat

Az első kezelés legyen hétfő! Vasárnap még belenyalakodtam egy hideg
gyümölcslevesbe, de már szigorúan tejszínhab nélkül. Hétfőn reggel
becsomagoltam egy kevés sült pulykamellet ebédre, hozzá egy kis sajtot.
És reggelire benyomtam egy kis natúr joghurtot, persze csak azután,
miután lehörpintettem a napindító  limonádét, egy pohár
ásványvízbe facsart citromlével.

Szilvivel már ismerősként
üdvözöltük egymást. Adott egy úgynevezett kezelőruhát, amit nagyon
jólesett felvennem ebben a hőségben, egyszerű, kellemes viselet, fehér
pamutanyag mell fölött gumírozva. Kaptam egy egyszer használatos
papucsot is, és már indultunk is. „Megyünk a rázatóba”, mondta Szilvi.
Tíz percig a tízesen kellene rázatnom, de első alkalommal még csak
melegítsünk be az ötösön.

Szóval van ez a gép, olyan, mint egy
futópad, csak nem lehet rajta futni, ahogy ráállunk és bekapcsoljuk,
elkezd rángani erősen, annál erősebben, minél magasabb fokozatra van
állítva. És ráng, és ráng. Közben lehet női magazinokat olvasgatni,
olyanokat, amikben például fogyis sikersztorik vannak. A gép ráz,
mutatja az időt, közben lehet különféle pozíciókat váltogatni, szóval
rém mókás a dolog. Arra jó, hogy felrázza a keringést, a vér- és
nyirokkeringés aktivizálása után egy egészen nyugis helyre lépünk be.

A
kapszula formájú valami az infraszauna elvén működik, azzal a
könnyebbítéssel, hogy a fejünk nincs a forróságban. Fejtől lefelé
viszont a testünk „dolgozik”. De nem azonnal. Először is Szilvi egy
egyszer használatos bugyit ad, aztán bekeni a combomat, a popsimat, a
hasamat egy krémmel, ez majd segít a méregtelenítő folyamatok
megindításában.

(Itt a képen, nem, ez még nem én vagyok, de a gépet legalább meg tudod nézni, hát ilyen…)

Sőt
a lábamra még hűsítő fáslit is kapok, mert bizony visszerek dudorodnak
itt-ott, és hát vigyázni kell. Rám is, ezért óvatosan „csak” 65 fokkal
kezdjük a menetet. Kapok relaxálózenét is, és bepácolva befekszem a
kapszulába. Nejlonba burkolnak tetőtől talpig, a nyakamon egy
törülköző, és elindul a 30 perces visszaszámlálás. Az elején még talán
fáztam is, annyira hűsített a kenőcs, aztán az utolsó 5 percben már
türelmetlenebb voltam. Vártam már a végét, hiszen bár jött az arcomra a
hűsítő levegő, azért akkor már éreztem a forróságot.
A fél óra leteltével Szilvi a gépet egy kicsit kiszellőztette, aztán 30 fokon még egy negyedórára visszaterelt.

Ennyire
még sose izzadtam, mint amennyire a kapszula után csatakos voltam, meg
el is fáradtam. Határozottan jólesett üldögélni a kanapén, ásványvizet
iszogatni, miközben megbeszéltük a következő időpontot.
Az utcán hazafelé lépkedve határozottan vékonyabbnak éreztem magam…

A francia nők és én

2007 június 18. | Szerző: RedCat

Kerestem
francia nőket. Mert a franciaságról eleve van bennem egy képzet. A
francia könnyed, frivol, kecses. Mint Juliette Binoche vagy Audrey
Tautou. Szóval valami légies, törékeny, szép nő. Na olyan, amilyen én
nem… És hogy ne ringassak senkit illúziókba, soha nem is…

Szóval
a francia nők… Hát hogy a csudába ne szeretnénk olyanok lenni, mint ők…
Akkor hát logikus, ha segítséget kérünk, franciát.

A
Physiomins-módszer francia, Magyarországon … franchise szalon működik.
A nagyon jó eredményekkel büszkélkedő lánc központi bemutató- és
oktatószalonjába léptem be egy forró júniusi délután.
A Nádor utca
veszélyes hely. Nemcsak egy nagyon jóképű kávézó található ott, parányi
bájos terasszal, de egy nagyon hívogató házi kosztoló hely és a másik
oldalon egy lenyűgöző csokoládébolt. Olyan ez, mint amikor egy
aláaknázott területen próbálod ép bőrrel megúszni a kalandot. De hát a
kúra elsősorban agyban kezdődik, ugye. Úgyhogy tányéraknák,
csokiboltok, mit nekem!

A Physiominst kirakata után találtam
meg, ott volt egyből a virágbolt után. Bekukucskáltam, napsárga falak,
kanapé zöld párnákkal. Na jó, hát gyerünk!
Persze hogy izgul az
ember, hát hogyne, főleg, ha tudja, hogy perceken belül rálép egy
mérlegre, és szembesül a valósággal, sőt, megígéri, hogy jó lesz,
betartja a diétát, és kisdobos becsszóra ráfeszül ezerrel a
hatékonyságra. Merthogy mérés az mindig van…

Szilvi mosolyog és
gyorsan beszél. Az a fajta, aki azonnal átlátja a helyzetet, 
kétséged nincs afelől, a legjobb helyen jársz. Különben engem erről
például meggyőztek a kellemes légkondis szobák és a falakon logó
csodaszép Mucha-reprók is (meg másokat is felfedeztem, amikor beljebb
jutottam már).

Szilvivel letelepedtünk egy csöpp kis irodában,
és beszélgettünk, női csacsogással, a kajálásról, az eddigi
próbálkozásokról, eredményekről, kudarcokról. Közben ő már mondja is a
javaslatot, mit és hogyan kellene, mit kellene hozzá szednem, hogyan
néz ki a diéta, meg ilyesmi. Aztán bárhogyan is tolnám, eljön az
igazság pillanata. A mérleg kíméletlen, a kezembe adott kütyü még
inkább. Utóbbi csendesen ki is akadt, ekkora számot még nem mért, vagy
mi…

A kúra

Hat hétig fog tartani, a
kezelések mellé egy fehérjealapú diéta szükséges. Az étrendem kizárólag
a fehérjékre korlátozódik. Nincs gyümölcs (gyümölcscukor!) nincs tej se
a kávéba (tejcukor!), szigorúan fehér húsok, sovány sajtok, sovány
túró, natúr joghurt és főtt zöldség. Az étkezésekről naplót kell
vezetni, amelyet kielemzünk majd mindig, ja, és a bűnöket is illik
bevallani, magamon kívül nem csapok be mást…

Emellé
háromféle bogyót fogok szedni, egy komplex vitaminkészítményt, egy
hatékony zsírbontót és egy tisztító táplálékkiegészítőt.
Ezt két ital egészíti ki, amelyek belülről segítik a sziluett alakítását. (Ezt imádom, belülről formált sziluett!)
Kaptam egy krémet is, ami iszonyatos hatékonysággal égeti a zsírt, és egy természetes alapanyagú  radírozós szappant.
Két dologra megyünk rá, a keringés  (vér és nyirok) aktivizálása, illetve a zsírbontás méregtelenítéssel.

Hát felsorakozott a hadsereg, indulunk a tigrisvadászatra!

Ráhangolódom, avagy hogyan ejtsük el a tigrist?

2007 június 17. | Szerző: RedCat

Muszáj ráhangolódni, de tényleg. Egészen egyszerűen nem lehet nekikezdeni semminek anélkül, hogy fejben nem játszod végig a dolgot. Olyan ez, mint amikor az afrikai törzs a vadászat előtti estén a tűz körül eljátssza, másnap majd hogyan cserkészi be és öli meg a tigrist.

Hangolódásra sokféle ötlet van, például a klasszikus, tegyél egy fotót magadról a hűtőd ajtajára. Ez nálam sohasem vált be. Én nem nagyon engedem fotózni sem magamat egyrészt, másrészt meg nem vagyok egy hűtőkievős fajta, úgyhogy tök mindegy, ki fityeg a hűtőajtón.
Viszont a fotózás mint eszköz nem rossz, és ha párosul a Photoshoppal, hát csodákra képes! Van például egy kedvenc sorozatom, szép, karcsú színésznőket Photoshoppal turbózva elhízottakká varázsolnak. Na, ezt iderakom, ez aztán lelki felkészülésnek elég jó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na jó, kicsit turbózva van, tényleg, de azért eléggé elkeserítő. Szóval játsszuk el visszafelé a dolgot! Az igen nagy darabból olyan szép lehetsz, ha lefogysz. És így legyen. Hol az a tigris?

Pontot keresek a mondat végére

2007 június 16. | Szerző: RedCat

Mindenki
úgy szeretne fogyni, hogy alszik, és közben fogy. Aztán vannak, akik
rájöttek arra, hogy ez így nem megy. Alvás közben maximum forgolódni
lehet, attól meg elég kevés kilót ad le az ember lánya.

Módszer
persze ötezer, kapkodhatod a fejed, egyél és fogyjál, meg se mozdulj és
fogyjál, elég, ha meditálsz, és fogysz, és egyáltalán.

Meglehetős
súlyfelesleggel tavaly augusztusban nekikezdtem egy 90 napos diétának.
Orvosom tanácsára a dolgot még turbóztuk egy jó kis Candida-diéta
vonallal. Szóval szigorított három hónap következett. A fehér liszttől,
cukortól jó időre búcsút vettem, megtanultam egészen különös
alapanyagokból egészen finomakat főzni. Az eredmény meg is lett. Úgy 15
kiló ment le rólam, és – ami inkább fontos volt – az addigi magas
vérnyomásom normalizálódott.

Na nem, azért csontkollekció
egyáltalán nem lettem. Sőt. Tartom a két ruhamérettel kisebb formámat,
de tudtam, hogy nem ez lesz a pont a mondat végén.

Most akkor
itt toporgok a rajtvonalon, kicsit edzem már magam fejben, kicsit
fújtatok, bemelegítek, hogy akkor induljak neki az újabb akadálynak,
egy hathetes komplex kúrának, amely már nemcsak diétáról szól, hanem
sok minden másról is. Majd meglátjuk!